Itt a tanítási részfolyamat a domináns, amely során kész tudásanyag átadása történik. A középpontban a tanár van, aki közvetíti a tananyagot és erre elsősorban verbális (előadás, magyarázat) és vizuális (szemléltető) módszereket használ. A tanulóé a befogadó szerep, aki passzív résztvevője a folyamatnak. Ezen folyamat szemléltetésére szolgál a Mandl és Reinmann által vázolt ún. „didaktikai háromszög” (6. ábra). (Komenczi, 1997) Ez egy jól irányítható, ugyanakkor a tanulói kreativitást kevésbé fejlesztő folyamat. Megállapítható, hogy az így kialakult tudás kevésbé alkalmazkodó a gyakorlati élet során.
Tanár |
Tanuló |
||||
 |
 |
||||
Tanuló |
Tananyag |
Tanulási program |
Tanulási környezet |
||
6. ábra |
7. ábra |
||||
Itt a tanulási részfolyamat a domináns, amely során a tanuló a megismerési folyamat konstruktív részvevőjévé válik, kiemelkedő jelentősége van a felfedező, heurisztikus ill. a kutató jellegű módszereknek. A tanár, aki passzív résztvevője a folyamatnak a tanulási program kidolgozásában valamint az aktív tanulási környezet fenntartásában játszik szerepet. Mai divatos szóval menedzseli, úgymond a háttérből irányítja a tanulási folyamatot. A tanuló maga kész és képes dönteni a saját ismeretszerzési stratégiáiról, üteméről és a tananyagban való előrehaladás útvonaláról, figyelembe véve saját meglévő tudásszintjét. Ez pedig az önszabályozott tanulási folyamat kialakulását jelenti (7. ábra). (Komenczi, 1997)
Az iskolarendszerű tanulási környezet ilyetén történő átalakítása késszé és képessé teszi a tanulót az iskolarendszeren túli részben vagy egészben önszabályzó tanulási folyamat kialakítására. Megállapítható, hogy az így kialakult tudás flexibilis, jól alkalmazkodik a gyakorlati élet változó körülményeihez.
A tanítás-tanulási folyamat instruktív (a.) és konstruktív (b.) elméletei nem zárják ki egymást, a tanár irányító, tudásátadó és a tanuló aktív, érdeklődő szerepe egyidejűleg jellemzi azt. Az ismeretelsajátítás mikroszerkezete (Nagy, 1993) határozza meg azt, hogy mikor melyik kerül domináns szerepbe (8. ábra).
8. ábra
Az ábra jobb oldalán látható sávdiagram mutatja, hogy mikor melyik irányítási modell lehet a domináns és milyen mértékben. Az ábrából kiderül, hogy a rendszerközvetítő irányítási folyamat az ismeretek átadásakor, míg a konstruktivista tanulási folyamat a teljesítményképes tudás kialakításában (jártasság, készség), továbbá a problémamegoldó gondolkodás fejlesztésében játszik fontos szerepet. Az előző fejezetben említett vizsgálat (Elekné-Tóthné, 1998) éppen erre jó példa, hiszen a tanulók a multimédia alapú oktatási anyagot nem teljesítményképes tudás kialakítására, hanem új ismeretek közlésére használták. Ez is közrejátszhatott abban, hogy nem észleltek minőségi változást az oktatási anyag alkalmazása során, csupán a rendszerközvetítő tanár szerepét a rendszerközvetítő számítógép ill. az elektronikus tananyag vette át. A tanárnak kell eldöntenie, hogy mikor helyezi előtérbe direkt irányító, instruktív szerepét és mikor indirekt irányító, a tanuló konstruktív szerepét. Egyetértve Komenczi [1997] megállapításával, miszerint „az információs társadalom tanárának módszertani eszköztárába a tanulási formák sokfélesége változatlanul beletartozik. A tanár valójában integrálja magában a különböző tanítási formákat.”