Mielőtt a számítógéppel kiterjesztett, integrált, interaktív tanulási környezet vizsgálatába kezdenénk, tekintsük át a taneszközök új generációját.
Már Comenius [1992] is a szemléltetést helyezte szenzualista pedagógiájának középpontjába. A szenzualista pedagógia felfogása szerint az ismeretszerzés érzékszervek által történik és a tanár feladata, hogy minél gazdagabban, teljesebben mutassa be a világot, pedagógiailag jól felépített és elrendezett módon. Itt jelenik meg először a tanulói önállóság, az érdeklődés felkeltése, a motiváció, amely fontos üzenetet hordoz a ma pedagógusainak is. „… az érzékszervek elé kell tárni mindent, mégpedig a láthatókat a látás elé, a hallhatókat a hallás elé, a szagolhatókat a szaglás elé, az ízlelhetőket az ízlelőszerv elé, a tapinthatókat a tapintás elé. És ami több érzékszerv által egyszerre érzékelhető, azt több érzékszerv útján kell érzékelni.” [Comenius, 1992]
Kutatási eredményekkel támasztották alá azt a hipotézist, amely szerint a látás és a hallás a leghatékonyabb ismeretszerző forrás. A vizuális élmény 80%-ban, míg az auditív élmény 10%-ban járul hozzá az ember környezetéből vett tudásához. Mindezt természetesen a tanárközpontú pedagógia is elismeri, nála a szemléltetés egy módszer, egy eszköz a tanár kezében, amely elősegíti ugyan a tananyag megértését, de a tanuló ugyanúgy passzív szemlélője az oktatási folyamatnak.
Még hatékonyabb az ismeretszerzés, ha az a tanuló aktivitására épül, hiszen a cselekvéssel szerzett ismeret 90%-ban, a vizuális élmény 30%-kal, az auditív élmény 20%-kal, míg az audiovizuális élmény 50%-kal befolyásolja a tanulás eredményességét. A cselekvésközpontú pedagógiában egy kicsit háttérbe szorult az érzékszervek ismeretközvetítő szerepe és helyét a tanulói cselekvés veszi át. A tanuló önállóan kísérleteket, méréseket végez, mindezekből következtetéseket von le és ezek által ismeretei bővülnek, képességei fejlődnek. A konstruktív pedagógia középpontjába a tanuló meglévő és kognitív rendszerbe szervezett tudásszintje áll, amely segítségével értelmezni képes az új ismereteket. A tanuló tehát nem pusztán befogadója, hanem létrehozója, konstruálója is saját tudásának. A két felfogás együtt, egymást kiegészítve alkalmas a tanítás-tanulási folyamat XXI. századi leírására, értelmezésére. A mi számunkra pedig, akik fontosnak érezzük a számítógéppel kiterjesztett, integrált tanulási környezet kialakítását azt az üzenetet hordozza, hogy olyan médiumokat adjunk a tanulók kezébe, amelyek lehetővé teszik a tanulók cselekvésére épülő önálló ismeretszerzést, fejlesztik a tanulók önálló problémamegoldó gondolkodását, amelyek építenek a tanulók meglévő tudásszintjére, struktúrájuknál fogva lehetővé teszik a tanulók sajátütemű tananyag-feldolgozását. Ezen tanulási környezetben a taneszköz nem pusztán szemlélődés tárgya, hanem a tanulói ismeretszerzés aktív eszköze, amellyel a tanuló műveleteket végezhet, alkotó módon használhatja.
Hangsúlyozni kell azonban, hogy mindez nem jelenti a tanárközpontú oktatási modell háttérbe szorulását, ellenkezőleg kiegészíti azt és hozzájárul az öntevékeny, önmaga tanulását szabályozni tudó, tehát egy szóval az informatikai társadalom kihívásainak megfelelni tudó szakemberek kifejlesztéséhez.
A taneszközöket még az 1960-as évek elején W. Schramm [1963] csoportosította négy fő nemzedékbe. A 4. nemzedékű taneszközök csoportjába sorolta azokat, amelyek már képesek a tanulás irányítására és közvetlen kapcsolatot tudnak teremteni a tanuló és a gép között, lehetővé teszik ezáltal a tanuló önálló ismeretszerzését. Ide tartozik a programozott oktatás teljes eszköz és tananyagrendszere (programozott tankönyvek, oktatógépek és programjaik, stb.). Elismerve, hogy a programozott oktatás előhírnöke a számítógéppel kiegészített, integrált tanulásnak, de mind a pedagógiai, mind pedig a tudományos-technikai (informatikai) forradalom újragondolásra készteti megállapításait. Az 1960-80-as évek informatikai eszközei nem tették lehetővé a mai oktatóprogramok elkészíthetőségét, ill. pedagógiai, pszichológiai háttere is az asszociatív, behaviorista, ill. a kezdeti kognitív tanulásfelfogásra épült.
A számítástechnika rohamos fejlődése kikövetelte a taneszközök 5. generációjának felállítását. Szűcs [1986] azokat a taneszközöket sorolta ide, amelyek interaktív kapcsolatot tudnak megvalósítani a tanuló és a számítógép között. Ebben a kapcsolatban a számítógép programjaival és kiterjedt hálózati struktúrájával olyan interaktív tanulási környezetet teremt, amely egyidejűleg több emberi érzékszervre irányul és műveletvégzésre késztet. Ennek a tanulási környezetnek aktív részesei lehetnek mind a hagyományos (1-4. generációs), mind pedig az interaktív (5. generációs) oktatástechnikai (információközvetítő) eszközök, valamint az információhordozó eszközök.