A XXI. század elején elsősorban már nem az ismeretek felhalmozása a cél, hanem az, hogy az egyén a megszerzett alapismeretekkel képessé váljék újabb ismeretek megszerzésére, a meglévők elmélyítésére, tehát az önmotivált önálló ismeretszerzésre. A felgyorsult társadalmi-gazdasági fejlődésre (információs társadalom) az oktatásirányításnak is válaszolnia kellett, mégpedig a minőségi általános- és szaktudás (tudásalapú társadalom) igényének megfogalmazásával, amely felveti a paradigmaváltás szükségességét a tanítási-tanulási folyamatban. Ezen igényre adott helyes válaszoknak tűnnek a kerettantervek, amelyek a készségek, képességek fejlesztését helyezik a középpontba, megelőzve a lexikális ismeretek átadását rámutatva, ezáltal a mennyiségi és minőségi tudás helyes arányára.
A társadalom és ezen belül a munka világa által az iskolarendszer felé történő elvárás egy széles, a képességfejlesztést középpontba helyező alap (általános) műveltségen nyugvó szakképzés lehet, amely az egyes szakmák kulcskvalifikációi felől közelíti meg a tananyag tartalmát és egy bizonyos mértékű specializálódás jellemzi. A magyar kerettantervek – a szakiskolákat leszámítva – a 12. osztályig tolták ki az általános műveltség szakaszát, míg a szakképzés alapozó szakasza a 11. osztályban, a tényleges szakképzés pedig az érettségi utánra tolódik (természetesen kivéve a szakiskolákat). A jelen magyar társadalom a leendő munkavállalóktól sokkal jobb kommunikációs, problémamegoldó gondolkodás képességet, nyitottságot, sokoldalú érdeklődést vár el. Az itt elmondottak egy olyan piramissal szemléltethetők (15. ábra), amelynek alapja egy széleskörű általános műveltség, amelyre a szakmai alapműveltség és a specializálódott szakmai ismeretek és tevékenységek épülnek. Az előbbi kettőre inkább az oktatás értékkonzerváló, míg utóbbira az értékteremtő funkciója a jellemző. Az előbbire inkább a képességfejlesztés, utóbbira egyértelműen a lexikális ismeretszerzés és a szakmai kompetencia a jellemző. Ilyen értelemben a kompetencia teljesítményképes tudást, alkalmazási képességet, szakértelmet jelent.
|
15. ábra
Mindezek figyelembe vételével az előbb említett paradigmaváltás stratégiai eszközei lehetnek:
Mindezen célok teljesítése fontos kihívást jelent a tanárképzés, tanártovábbképzés és ezeken belül a mérnöktanárképzés számára is. A Fehér könyv (1996) megfogalmazása szerint olyan tanárok képzése a feladatunk, akik készek és képesek a képzés végcéljaként meghatározott tanulói autonómia és képesség fejlesztésére.
Fontosnak tartjuk, hogy a tantárgyi módszertanok oktatásában kiemelt szerepet kapjanak az információs és kommunikációs technológiák alkalmazása mellett a tanulói gondolkodásfejlesztési stratégiák is. Jelen cikkemben a problémamegoldó gondolkodás fejlesztésének szükségességére és a tudásalapú társadalomban betöltött szerepére szeretnék rávilágítani.
 |
16. ábra
Mindenek előtt vessünk egy pillantást a magyar szakképzési rendszerre. Megállapítható, hogy a korábbiakhoz jelentős mértékben a magasabb életkorok felé tolták el a szakképzés szakaszát (16. ábra). A szakközépiskola lehetővé teszi a szakmai alapműveltség szélesítését, de sajnos a mai szakközépiskolák még nem ismerték fel a modulrendszerű képzésben rejlő lehetőségeket. A modul rendszer bevezetése mellett szól az az érv is, hogy az érettségi utáni szakmaszerzés időtartama jelentősen differenciálódott, mint kimeneti szintekben (középfokú, felsőfokú – nem diplomát adó –, AIFSz), mind pedig időtartamban (1-3 év). Reális esetben – a modul rendszer bevezetésének következtében – a szakközépiskola utolsó két évében történhetne meg a szakmai alapmodulok, míg az érettségi utáni években pedig a speciális szakmai modulok megvalósítása. Néhány alapfogalom áttekintése után a számítástechnika jellegű OKJ szakmák ilyen értelmű felépítésére teszek kísérletet.
A jelenlegi szakképesítések alapvetően nem az azonosságokra, hanem az egymástól elkülönült, csak önmagában a képzési programon belül szervesen összeilleszthető tantárgyak rendszerére építkezik. Ennek eredményeként az egyik szakma cél- és követelményrendszerétől kismértékben eltérő cél- és követelményrendszer egy újabb szakma definiálását vonja maga után. Ez pedig az Országos Képzési Jegyzékben szereplő szakképesítések „túlburjánzásához”, ill. „túlspecializálódásához” vezet.
Az OKJ-ben szereplő szakképesítések szakmai- és vizsgakövetelményeit a illetékes szakminiszter jelenteti meg, amelyek főbb fejezetei a következők:
 |
17. ábra
Ennél a pontnál kell felsorolni azokat a követelményeket, amelyek elvégzésére az adott képesítés megszerzésével a szakember alkalmassá válik. A szakmai követelmények a De Block-féle taxonómia által is levezethetők:
De Block a tanulói viselkedésből kiindulva három területet értelmez:
Érdemes megvizsgálni az előbbi kettőt a viselkedési szint függvényében (18. ábra).
| Viselkedési szint | Értelmi terület | Pszichomotoros terület |
| Ismeret | felismerés, megnevezés | másolás, utánzásos cselekvés |
| Megértés | azonosítás, összehasonlítás | szelektív észlelés |
| Alkalmazás | elemzés, értékelés | gyakorlás modellek alapján |
| Integrálás | tervezés, öntevékenység | önálló, pontos cselekvés |
19. ábra
Ebben a pontban kell meghatározni a vizsgára bocsátás feltételeit, a szakmai vizsga részeit, a szakmai vizsgán számon kérhető ismereteket és azok szintjét, továbbá a vizsga egyes részei alóli felmentés feltételeit.
Nyilvánvalóan a modul egy lezárható, összetartozó tudáselemeket tartalmazó tananyagegység. Ezeket a modulokat több szakma képzési programjába is be lehet illeszteni. Az olyan tananyagegységeket, amelyeket nem lehet több képzési programba beilleszteni, nem célszerű modulokba szervezni. Egy ilyen elkülöníthető modul azonos jellemzőkkel:
rendelkezik (Udvardi-Lakos Endre, 2002). A modul a tantárgyhoz hasonlítható, azonban időtartamban annál kisebb is lehet, kb. 3-5 hónapnyi. Udvardi_Lakos szerint a egy önálló modult leginkább az alábbi jellemzőkkel írhatunk le:
Mindenek előtt tekintsük át, hogy a jelenlegi OKJ milyen számítástechnikai szakmákat tartalmaz:
| A szakma megnevezése | A képzés szintje | A képzésben való részvétel feltétele |
| Számítástechnikai szoftverüzemeltető | középfok | érettségi |
| Számítástechnikai programozó | felsőfok | érettségi |
| Számítógép-rendszerprogramozó | felsőfok | érettségi |
| Információrendszer szervező | felsőfok | érettségi |
| Gazdasági informatikus I. | középfok | érettségi |
| Gazdasági informatikus II. | felsőfok | érettségi, I. szint |
| Multimédia-fejlesztő | felsőfok | érettségi |
| Informatikus (a tevékenység megnevezésével) | felsőfok | érettségi |
20. ábra
A következő ábra az általam elkülönített modulok szakmák szerinti megoszlását mutatja, ahol A1, A2, … jelöli a szakmai alapozó, és S1, S2, … jelöli a szakspecifikus modulokat:
| A szakma megnevezése | A0 | A1 | A2 | A3 | A4 | A5 | A6 | A7 | A8 | S1 | S2 | S3 | S4 | S5 | S6 | S7 | S8 | S9 | S10 |
| Számítástechnikai szoftverüzemeltető | x | x | x | x | x | x | x | x | x | ||||||||||
| Számítástechnikai programozó | x | x | x | x | x | x | x | x | x | x | x | x | x | ||||||
| Számítógép-rendszerprogramozó | x | x | x | x | x | x | x | x | x | x | |||||||||
| Információrendszer szervező | x | x | x | x | x | x | x | x | x | x | |||||||||
| Gazdasági informatikus I. | x | x | x | x | x | x | x | x | x | x | x | ||||||||
| Gazdasági informatikus II. | x | x | x | x | x | x | x | x | x | x | x | x | x | ||||||
| Multimédia-fejlesztő | x | x | x | x | x | x | x | x | x | x | x |
A0: Számítástechnikai matematika
A1: Számítástechnikai alapismeretek
A2: Operációs rendszerek, rendszerközeli programok
A3: Számítógépes hálózatok (LAN, Internet)
A4: Szövegszerkesztés
A5: Táblázatkezelés
A6: Adatbázis-kezelés I.
A7: Grafika I.
A8: Prezentációkészítés I.
S1: Programozási alapfogalmak, módszerek
S2: Programnyelvek
S3: Adatbázis-kezelés II.
S4: Rendszerszervezés
S5: Rendszerprogramozási ismeretek, programnyelvek
S6: Gazdasági folyamatok
S7: Rendszerelemzés és tervezés, korszerű szervezési módszerek
S8: Gazdasági ismeretek I.
S9: Gazdasági ismeretek II.
S10: Grafika II.
S11: Internet
S12: Multimédia
21. ábra
Mint azt a 21. ábra mutatja az A0 … A8 közötti modulok szinte az összes szakma szakmai követelményeiben is szerepelnek. A jelenlegi órakereteket figyelembe véve részben az általános műveltség részét képezik, így a 9-10. évfolyamon a kerettantervek figyelembe vételével alapozás történik, amelyekre építve a szakközépiskolákban a 11-12. évfolyamon megtanítható, ill. kiegészíthető az A0 … A3. modulok, míg a 13. évfolyam első negyedévében – itt már csak szakmai tantárgyak vannak – sor kerülhet az A4 … A8 modulok elsajátítására. Ezt követően kerülhet sor az egyre finomodó szakmai speciálódásokra (22. ábra).
FSz3 |
KSz2 |
FSz2 |
FSz1 |
KSz1 |
 |
||||
22. ábra
A fentiek figyelembe vétel öt szakma különíthető el négyszintű speciálódással: